2009-08-01 12:16:35
(El)térítés hangágyúval
Borzalmas élményem volt tegnap este, el kell, hogy panaszoljam
valakinek:
Egy fesztivál zajlik pár tíz méterre a házamtól. Jópár éve
megrendezik a falu közepén(!), hol kisebb, hol nagyobb
megpróbáltatást okozva a környék lakóinak.
Tegnap úgy indult a dolog, hogy most talán az előbbiről lesz
szó, túl lehet élni. Bezárkózol, beteszed a füldugót, és ha nem
csavarják a maximumra a hangerőt a technikusok, nem esel le a
székről.
De este tízkor maximumra csavarták. Én már az ágyon feküdtem,
mert előtte hosszabb szünet volt, azt hittem vége is a napi
programnak. Hát nem volt vége, az ágy is rezegni kezdett alattam,
az ablaktáblák és az ajtók is belerezdültek amint a hangágyúk
kilőtték a mélydob roppant ütéseit.
Az én házam kb 100 méterre van a rendezvény helyszínétől, de
az ütések nem csak a fülben, a gyomorban és a belekben is
rombolnak, a füldugó és a csukott ajtók, ablakok nem segítenek, egy
idő múlva keresni kezded a menekülés útját. Meglepetés: Kiderül,
hogy a ház egyetlen pontján sincs védelem (még a pincében sem!), az
egyetlen megoldás, ha elmenekülsz otthonról. És én még el tudok
menekülni. De a szomszédok között vannak, akik nem. Egy idős
házaspár, akiknek a háza még közelebb van a hangágyúkhoz, például
nem. Az asszony mozgássérült, a férje nemrég esett át infarktuson.
Van olyan ház, amelyik kb. 20 méterre van a csatatértől, de néhány
száz méteres körzetben több száz embert érint valamilyen szinten az
ágyúzás, sok kisgyerekes családot és sok idős/beteg embert.
Egy jó ideig megint föl fog fordulni a gyomrom ha azt hallom
„szeretet”, „Jézus” vagy „Isten”. Szívesebben látott vendégek
lesznek a Jehova tanúi és minden más – nem terrorral térítő –
egyház aktivistái, katolikus alapjaim ellenére.
Kozma atyának és a hozzá hasonló igazi keresztényeknek talán
sikerül valamikor, valamennyire újjáépíteni azt az – egyébként is
vékonyka – hidat, amelyet a Keresztény Könnyűzenei Fesztivál
hangágyús terroristái évről évre lerombolnak köztem és egyházuk
között.
